Nagy tanítók
Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel ( részlet )
Ne ítéld meg a más által járt karmikus utat.
Ne irigyeld a sikert és ne szánakozz a kudarcon, mert nem tudhatod, hogy mi a siker és mi a kudarc az adott lélek értékelésében.
Ne nevezz csapásnak valamely eredményt és ne nevezd örömtelinek se. amíg el nem döntöd, vagy meg nem érted, hogy mi célt szolgál.
Ne ítélkezz és ne kifogásolj, mert semmiről sem tudod, hogy miért történt meg, sem azt, hogy hova vezet.
Némelyek szerint szabad akaratot adtam nektek. Ám ugyanezek az emberek azt is kijelentik, hogy ha nem engedelmeskedtek nekem, akkor a pokolra küldelek.
Ugyan miféle szabad akarta volna ez ???
Hát nem Isten kigúnyolása ez ???
Büntesselek meg tehát azért, mert döntesz, noha én állítom eléd a lehetőséget ???
Ha nem akartam volna, hogy legyen több választásod, akkor miért tettem volna lehetővé.
Tedd csak fel magadban ezt a kérdést, mielőtt rám osztanád, az ítélkező Isten szerepét !!!
OSHO:
Ne függj a testtől és ne korlátozd magad a test keretei közé. Használd, tiszteld, szeresd, törődj vele, de ne feledd: egy napon meg kell válnod tőle. Az csak egy kalitka, amiből egyszer majd kirepül a madárka. Mielőtt ez megtörténne, gondozd a madarat is. Tisztítsd meg a tudatodat, mert az veled megy. Az értésed megy veled, nem a tested. Ne fecsérelj hát túl sok időt a díszítgetésére, cicomázgatására, öltöztetésére - ne pazarolj túl sok időt a testre, mert a test a földhöz tartozik, ami egyszer vissza is fogja követelni magának. Porrá lesz, mi porból vétetett. Te nem a földhöz tartozol, te valami túlvilágihoz tartozol, valami ismeretlenhez. A te otthonod az ismeretlenben van, itt csak látogatóban vagy. Élvezd a vendéglátást, és használd fel amennyire csak lehetséges ahhoz, hogy fejlődhess, hogy érts, hogy megérj, hogy magaddal vihesd érettséged, értésed és bölcsességed.
Aki nem kockáztat semmit, az nem csinál semmit, nincsen semmije, az élete is semmi, és semmi sem lesz belőle. Lehet, hogy így elkerülheti a bánatot és a szenvedést, de ugyanakkor megfosztja magát az esélytől, hogy tanuljon, gyarapodjon, érezzen, változzon, növekedjen, szeressen és éljen. Megfosztja önmagát a saját szabadságától. Mert csak az lehet igazán szabad, aki mer kockáztatni.
OSHO:
"Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba.
A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként. Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az oroszlán egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül.
Pedig mindegyikőtök oroszlánnak születik, csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled. Kapsz egy személyiséget; egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget.
A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei."
Osho életében az összes filozófiai irányzatot és vallást tanulmányozta, de egyiket sem fogadta el. Úgy vélte, hogy kisgyermekkorunktól kezdve, félrevezető tanításokkal tömik a fejünket. Ideológiák, vallások, filozófiák vesznek körül minket, melyek tévútra visznek. Arra késztetnek, hogy az igazságot keressük, és néha azt higgyük, hogy megtaláltuk. S amikor megtaláltuk, elkezdjük tanítani, és ekkor válik belőlünk pap, vagy miniszter.
A megszületéskor még tiszták és ártatlanok vagyunk, a valóságban élünk. Később a szülők, vallási tanítók és oktatási intézmények hatására elkezdjük látni azt, ami nincs. Normaként fogadjuk el a felnőttekbe ivódott nem létező rendszer, nem létező igazságát.
Amit a felnőtt fontosnak tart, és elhisz, azt fogadtatja el a gyermekével is. Így lesznek az emberek keresztények, hinduk, vagy éppen párttagok. Mindegy, hogy hová születünk, mert minden népnek megvan a maga ideológiája. Ha csatlakozunk egy valláshoz, elfogadjuk a Biblia, Korán, vagy Gíta tanítását, egyetlen igazságnak.
Jézus is azt tanította: "Ha nem születsz újra, nem léphetsz be Isten Királyságába."
Osho szerint ez nem azt jelenti, hogy a halál után újra testet kell ölteni, hogy eljuthassunk a Mennyországba. Nem a fizikai halál ténye ennek a tanításnak a lényege. Az újraszületés ebben a testben is megtörténhet. Vissza kell térni gyermeki természetünkhöz, meg kell szabadulni a hamis tudástól, és ártatlanná kell válni.
Mert az igazság maga a létezés. Az, hogy vagyok, hogy te vagy, az éjszakák és nappalok váltakoznak, a madarak csiripelnek, a folyók folynak, mind-mind maguktól történnek, nem kellenek hozzá gondolatok, nem kell megtervezni semmit, csak lenni, létezni kell. Mert az igazság van. Nem kell kitalálni, vagy elméleteket gyártani köré. Osho szavaival élve:
"Az igazság nem egy logikai következtetés. Az igazság a létezés, a valóság. Mindig itt van - mindig is itt volt. Csak igazság létezik."
Hallgass a szívedre, és megtalálod az igazságot. Amikor elfogadjuk az életünket: a szegénységet és a gazdagságot, elfogadjuk az életet, mint a halál részét, és a halált, mint az élet részét, akkor fedezhetjük valóban fel. Az igazság a jelen pillanat, amely örökké tart.
Őszentsége a Dalai Láma 19 tanácsa, hogy hogyan éld az életed:
1. Tudd, hogy a nagy szeretet és a nagy siker magában foglalja a kockázatot.
2. Mikor veszítesz, ne felejtsd el a tanulságot.
3. Kövesd a következőket: Tiszteld magadat, tiszteld a másikat, és felelj a tetteidért.
4. Emlékezz, hogy amit nem kapsz meg, az néha hatalmas szerencse.
5. Tanuld meg a szabályt, hogy tudd, hogyan szegd meg helyesen.
6. Ne hagyd, hogy egy kis veszekedés megsebezze a nagy barátságokat.
7. Mikor tudod, hogy hibáztál, azonnal javítsd ki.
8. Mindennap tölts el egy kis időt egyedül.
9. Légy nyitott a változásra, de ne engedd, hogy értékeid elvesszenek.
10. Emlékezz, hogy a csend néha a legjobb válaszokat adja.
11. Éld az életed jó és becsületes módon. Így amikor öreg leszel, és visszatekintesz, hasznát látod.
12. Az életed alapja az otthon melege, a szeretteid.
13. Ha nézeteltérésed van azokkal akiket szeretsz, foglalkozz csak a jelenlegi helyzettel, a múltat ne bolygasd, ne hozd fel.
14. Oszd meg tudásodat. Ez a halhatatlanság elérésének módja.
15. Légy gyengéd a Földdel.
16. Egyszer egy évben menj olyan helyre, ahol még nem voltál előtte.
17. Emlékezz, hogy az a kapcsolat, amiben szeretet van, jobb, mint amiben mindenki a másik szüksége iránt törekszik.
18. Ítéld meg sikereidet ahhoz képest, hogy mekkora áldozatot kellett hoznod a siker megszerzéséhez.
19. Közelítsd meg a szeretetet és a konyhát gondtalan átengedéssel.
Drunvaló Melchizedek:
Ellenszolgáltatás spirituális tanításért?
Így kezdtem a tanítást
Majdnem 20 éve már, hogy arra kértek a vezetőim, hogy adjam tovább mindazt, amit tanítottak nekem az azt megelőző 12 év során. Nem is gondoltam a 12 év tanulással töltött év alatt, hogy egyszer majd erre fognak kérni. Így a felkérés a meglepetés erejével hatott.
Sőt, sokkoló erejű volt. Olyannyira, hogy az elején nemet mondtam rá. Nem akartam az életemet a nagyközönség elé tárni. Csak magamra gondoltam. Aztán a következő, nagyjából 2 hétben, a vezetőim elmagyarázták a Spiritualitás Törvényének azon részét, ami azt mondja,hogy ha spirituális ajándékot kapunk, azt nem tarthatjuk meg magunknak. Meg kell osztanunk másokkal is. Miután megláttam a tanításaikban rejlő igazságot, vonakodva ugyan, de beleegyeztem, hogy továbbadom a tanultakat.
Amint nekiláttam, hogy előkészítsek egy kurzust a felemelkedést célzó Mer-Ka-Ma meditációról és a Szakrális Geometriáról - azon szakrális alakzatokról és arányokról, amik magát a Teremtést hozzák létre, azt amiben élünk - beleütköztem egy teljesen általános és mindennapi problémába. Kérjek pénzt a spirituális tudásért vagy adjam tovább ingyen?
Ez egy olyan kérdés volt, amin előtte még sohasem gondolkodtam el. Nem tudtam, mit tegyek.
Különböző spirituális tradíciók
Az első gondolatom az volt - mivel felcseperedve katolikus iskolákbajártam -, hogy a tanítottakat ingyen kell átadnom. Sok keresztény úgy gondolja, hogy mivel Jézus ingyen tanította az embereket, így kellene tenniük napjaink spirituális tanítóinak is.
Azonban az elmúlt 12 év során, a vezetőim több helyre is elküldtek engem szerte a világban, hogy különféle forrásokból tudjak tanulni, és azok a spirituális vezetők és tradíciók akikkel és amikkel találkoztam, különböző módon álltak hozzá a spirituális tudás továbbadásáért kért anyagi ellenszolgáltatáshoz.
Példának okáért, a tizenkét évből jónéhányat szufiként töltöttem el és a szufi hagyomány teljes ellentettje a keresztény tradíciónak. Aszufik arra tanítottak, hogy spirituális tudást soha ne ajándékozzak csak úgy el. Azok a szufi tanárok, akiktől tanultam, úgy tartották,hogy igenis kell hogy legyen ellenszolgáltatás. Itt nem feltétlenül pénzbeni juttatásról van szó, de kell hogy valamiféle ellenszolgáltatás legyen, mert különben a diák nem fog órára járni.
Elkezdtem elmélkedni e két ellentétes póluson, hogy megtaláljam a helyes utat.
Mit tenne Jézus?
Aztán Jézus jutott eszembe. Ha most élne, ugyanúgy hirdetné az igét mint 2000 évvel ezelőtt? És azonnal láttam a választ, hogy nem. Kezdésnek csak annyit, hogy manapság ezrek vagy akár csak néhány száz ember csoportosulása nagyvárosokban törvényellenes. Ha ezzel próbálkozna, Jézust azon nyomban letartóztatnák és megbüntetnék. És ha nem hagyna fel ezzel, börtönbe zárnák. Ahhoz, hogy legálisan nagy tömegeket gyûjtsön össze, menedzsereket kéne felvennie, akik intéznék a gyülekezési joggal kapcsolatos engedélyeket, az esemény helyszínéül szolgáló helyszínek bérleti szerződéseit, ami nagyon költséges. Ha más országokba is el akarna látogatni, útlevélre és repülőjegyre volna szüksége.
Más szavakkal, ha Jézus tanítói tevékenységét 21. századi törvények szerint végezné, ő is szembesülne ugyanazzal a „pénz" kérdéssel,amivel napjaink spirituális vezetői szembesülnek. Így aztán egyszerû és gyakorlatias okokból, a spirituális tanítóknak igenis kell kérniük bizonyos összeget vagy kell találniuk valakit, aki fizeti a felmerülő költségeket. Bárhogy is legyen, a költségek az élet részei.
Az első „valóság", amivel szembesülnöm kellett, az a tagadhatatlan tény volt, hogy ha egy tető alatt akarok összehozni egy száz főből álló tömeget, akkor fizetnem kell a helyért. Semmi pénzem nem volt, így hogy tudtam volna kifizetni a hely bérleti díját? A fájdalmas felismerés az volt, hogy valamit fel kell hogy számoljak, máskülönben el sem fogom tudni kezdeni a tanítást.
Minél jobban tudatára ébredtem, hogy mennyibe kerül összehozni egy szemináriumot - telefonköltségek, postai díjak, elektronikai és audio-vizuális berendezések, kihangosító rendszerek, repülőjegyek a különböző helyszínekre, és így tovább -, annál világosabb lett, hogy a tanítás pénzbe kerül, akár tetszik, akár nem.
Ezen felül pedig, ha egy spirituális tanító az egész életét a tudás átadásának akarja szentelni - ahogy én is felkérést kaptam erre - még elegendő anyagi forrás kell hogy maradjon arra, hogy az ember a legalapvetőbb szükségleteit kielégíthesse - lakásbérlet, étel, stb.Mindezen elveket megfontolás tárgyává tettem és arra a felismerésre jutottam, hogy a szufik által említett ellenszolgáltatás igenis jogos.
Vannak olyan spirituális szervezetek is, amelyek azt várják tőlünk,hogy minden anyagi javunkat adjuk át nekik még mielőtt tanítani kezdenének és olyanok is, melyek olyan magas összeget kérnek a tanításért cserébe, amit csak néhányan képesek megfizetni. Az egyik --a nevét nem adom meg - arra kérte a tanulókat, hogy több mint 100 000 dollárt fizessenek be az információért cserébe. Ezek teljesen szélsőséges példák, és hitem szerint egytől egyig tévúton járnak. Becstelenség, amit tesznek.
Ingyen átadás
Aztán amikor elkezdtem a tulajdonképpeni tanítást, rájöttem, hogy bármilyen árat is határozok meg egy kurzus vagy tanfolyam kapcsán, az így is túl sok lesz egyesek számára. Vannak olyan szegénységben élők - leginkább a külföldről beszélek (USA-n kívül - a ford.) -, akik számára még a legjutányosabb ár is túl magas.
Az első megoldás, amit erre a problémára találtam az volt, hogy ingyen előadásokat tartottam azoknak, akik azt nem tudnák megfizetni.
És ez volt az a pont, amikor közvetlenül kezdtem megtapasztalni a szufi felfogás igazságtartalmát, hogy sohase adjak át tudást ellenszolgáltatás nélkül. Igazából soha nem értettem, hogy a szufik miért hittek ebben, de a válasz épp a szemem előtt bontakozott ki.
Egyik előadás követte a másikat és én ingyen oktattam azokat, akik azt állították, hogy másként nem tudnának részt venni. És az volt a tapasztalatom, hogy pont ezek az emberek - akik ingyen vehettek részt az órákon - voltak azok, akik soha nem fogták fel a tanítások lényegét. Még azt is megfigyeltem, hogy ha valaki kifizette az előadásdíját egy másik személy helyett, ugyanez volt a helyzet. Az „ingyenes" tanulók voltak azok, akik általában későn érkeztek és leléptek az előadás felénél. Ôk voltak, akik elaludtak óra közben vagy végig beszélgettek alatta. És ami még fontosabb, ők voltak azok, akik nem gyakorolták a meditációt, miután véget ért a kurzus. A szufi okfejtés,hogy miért nem adunk át tudást ellenszolgáltatás nélkül, a napnál is világosabb volt.
Igazságos csere
Tehát mi volt a megoldás? Úgy döntöttem, hogy az ellenszolgáltatás a legfontosabb. Ha a tanulók ingyen kapják meg a tudást, az nem jelent majd nekik semmit, persze az ellenszolgáltatás nem kell hogy pénz alapú legyen. Pénz helyett, időt és energiát adhattak cserébe. Ily módon ösztönözték magukat a tanulásra és így vált jelentőség teljessé az átadott tananyag.
Így azt mondtam azoknak, akik nem tudtak fizetni, hogy szabadidejükben végezzenek önkéntes szolgálatot valamelyik nagy jótékonysági szervezetnél, mint pl. a Vöröskereszt -- elegendő időt (tíz dolláros óradíjat alapul véve), hogy ki tudják fizetni az oktatást - és akkor járhatnak ingyen az előadásra. Egy igazoló levelet kértem a jótékonysági szervezettől, hogy lássam megvan-e az adott óraszám.
A mai napig ezt teszem. És ami igazán éredekes az az, hogy minden 50 emberből csupán egy az, aki valóban él is az ajánlatommal! Habár munkanélküliek és az idejükből kitelne, mégis az derül ki, hogy szinte mindenki, aki ingyen akar részt venni a tanfolyamon, azt nem mély spirituális vágytól vezérelve tenné, hanem hogy „valamit kapjon semmiért cserébe".
Hogyan hat a hit az eredményre
A spirituális tanításért cserébe adott fizetség matematikai mûveletének a másik oldala az, hogy amit a pénzzel kapcsolatosan igaznak vélünk, olyan lesz a végeredmény. Amikor először elkezdtem tanítani, úgy döntöttem, hogy 222 dollár 3 napra méltányos ár. Alig tudtam kifizetni belőle az összes felmerülő költséget, de ez az összeg tűnt számomra méltányosnak.
Azonban a titkárnőm, aki szervezte a tanfolyamokat és beszélt is személyesen a potenciális jelentkezőkkel úgy gondolta, hogy az összeg felháborítóan magas. Bár láthatta a könyvelés alapján, hogy így is veszítünk rajta, mégis úgy gondolta, hogy a tanfolyam túl drága. Így minden alkalommal, amikor valaki regisztrált a tanfolyamra, az ő gondolatai átültetődtek a jelentkező elméjébe. Elkerülhetetlen volt, hogy részletfizetési megoldást kérjenek. A végén több száz ember törlesztette apránként az összeget, ami lassan a csőd felé sodort minket.
Aztán a titkárnőm egy másik államba költözött és felvettem helyette egy nőt, aki teljesen az ellenkezőjét gondolta annak, amit az elődje.Úgy vélte, hogy túl keveset kérek. Rábeszélt, hogy emeljem meg az összeget 333 dollárra. És mivel hitt abban, hogy az összeg reális, attól a pillanattól kezdve, hogy megérkezett, egyetlen ember sem tartott igényt részletfizetésre. Egy sem!
A történet világosan rámutat arra, miképpen befolyásoljuk a végeredményt azzal, hogy mit hiszünk - még a pénzügyekben is (mellesleg, ez hasonlóan igaz egy gyógyítói prakszis esetében is - nemcsak a tanítói munkára).
A pénzügyi siker fontos
Most, hogy közel húsz év tapasztalat áll mögöttem a spirituális tanítás javadalmazása témakörben, mindennél jobban hiszem, igenis kell, hogy legyen ellenszolgáltatás. Méltányos kell, hogy legyen, de az, hogy semmit nem kérünk a spirituális tanításért cserébe nem mûködik, sem a tanár, sem a diák számára.
És az, hogy személyesen mit gondolunk a pénzről, nagyban befolyásolja majd az eredményt. A pénzzel kapcsolatos hiedelmeink végül meghatározzák majd, hogy sikeresek leszünk-e pénzügyileg vagy sem.
Az anyagi siker viszont fontos, mert amíg ezt nem valósítjuk meg, a képességeink le lesznek korlátozva és nem tudjuk átadni másoknak azt a spirituális tudást amit Istentől kaptunk.
Osho:
"Nem „ott és akkor”, hanem „itt és most”! Nem kell sehová sem eljutni. Minden eljön magától, csak teremts neki magadban helyet a befogadásra. Az élet kész arra, hogy megtörténjen veled. Olyan sok gátat emelsz, és a legnagyobb gát az akarás.
Ha folyton kergetsz valamit, az élet hiába jön, hiába kopogtat, soha nem talál otthon. Mindig valahol másutt vagy. Így aztán kergeted az életet, az élet pedig kerget téged – és soha nem találtok egymásra. Csak legyél… csak legyél!"
Ha szereted magad, meglepődve tapasztalod, hogy a többiek is szeretnek. Senki sem szereti azt, aki még önmagát sem képes szeretni. Ha te magad képtelen vagy szeretni magadat, ugyan kitől várhatnád el, hogy megpróbálkozzon ezzel? És aki nem szereti magát, az nem maradhat semleges sem. Ne feledd, az életben nem létezik semlegesség! Ha valaki nem szereti magát, az biztosan gyűlöli magát - az élet nem ismeri a semlegességet. Az életben mindig választani kell. Ha nem szeretsz, akkor nem maradhatsz egyszerűen ebben a szeretet nélküli állapotban. Nem. Akkor gyűlölnöd kell! Aki pedig gyűlöli magát, az rombolni fog. Önpusztító lesz. Aki gyűlöli magát, az mindenki mást is gyűlölni fog - dühös lesz és erőszakos, szüntelen haragban mindenkivel. Aki gyűlöli magát, hogyan is remélhetné, hogy a többiek szeressék?
(OSHO)
