Spirituális ember

 

Asztrális szintek

Az asztrális világ a lélek lakóhelye. A lélek mint kapocs segíti a szellem és a test kapcsolatát, kiegyenlítve a köztük lévő rezgéskülönbséget. Ha nem lenne lélek, akkor a szellem képtelen lenne testet ölteni a fizikai világban. A halál után a lélek és a szellem kapcsolatát az szabja meg, hogy a lélek mennyire maradt földi vágyaktól terhelt. E kapcsolat határozza meg azt is, hogy a hét szint közül melyikbe kerül a lélek. Ha a földhöz kötő vágyak még erősek (szenvedélybetegségek, materialista gondolatok stb.) akkor a lélek rezgése inkább a Földhöz köti. Igy a következő inkarnációban mindenképpen meglesznek a kiegyenlítésre való hajlamok, karmatikus történések formájában. A lélek és a szellem együtt halad át ezen asztrális szinteken, és amikor a lélek megtisztult, a szellem akkor szabadulhat meg és haladhat tovább a mentális világok felé. Ide a lélek már nem tudja követni őt.

 

A Földtől a Holdig tart az éteri, a Holdtól a Napig az asztrális világ. A Nap-szféra és a Szaturnusz-szféra közé esik az alsó mentális világ, és a Szaturnusztól - mint interplanetáris kaputól - kezdődik a felső mentális szféra. Tehát a minket érdeklő terület a Holdtól a Napig tart. Az egyes szférák (Merkúr és Vénusz) ezen belül helyezkednek el,

 

Első szint

A legalsóbb szint, ennek rezgése a legalacsonyabb. Ide vannak bekötve a mérgező növények, a vérengző és veszélyes vadállatok (és emberek). Az innen inkarnálódó lélekre még erősen hatnak a természeti törvények, és erős a kapcsolatuk az anyaggal. Nagyon fontos számukra a fizikai lét, értelmük teljes tevékenysége az önzést, a szerzést és megtartást szolgálja. Jellemző rájuk a durvaság, kegyetlenség, az erőszakra való hajlam, önhittség, önösség és az ölési vágy. Általában az alsóbb szellemi rezgések olyannyira erősek, hogy ez még a fizikai testben is megjelenik mint erős, robosztus testalkat, durva, erőteljes, állati vonások, nélkülözve minden kecsességet, kiforrott, szellemmel áthatott formát. Fontos tényező, hogy ebben a szférában a lelket teljes sötétség veszi körül, mivel a szellemi fény ide nem hatol be. Érthető, tehát, hogy a testetöltés számukra kegyelem és megváltás. Azonban fizikai életükben is tudatosan elzárkóznak mindenféle szellemi tanítástól és szellemi impulzustól, esetenként még támadják is azokat. Ennek megfelelően innen kerülnek ki a gyilkosok, ámokfutók és a fekete mágusok. Különbséget kell azonban tennünk az asztrális késztetésből, fejletlenségből, és nemtudásból elkövetett gonosztettek és a karmatikus kiegyenlítődés által bekövetkező tettek között. Nem tudhatjuk, hogy az adott cselekvéssor egy fiatal lélek kevés tapasztalata miatt következett-e be, vagy már egy életek sorain át húzódó karmatikus játszma végkifejletét, csúcspontját látjuk.

Második szint

Ide azok az állatfajok tartoznak, amik más állatokat megtámadnak, és azok a növények, melyek nem alkalmasak emberi fogyasztásra. Ebben a szférában megerősödik az én, és az ebből következő negatív tulajdonságok, jellemvonások is. Megjelenik a hiúság, a becsvágy, büszkeség, lobbanékonyság, ravaszság, hazudozás. Az egész létezést csataként élik meg, ahol folyamatosan győzni kell, sőt legyőzni a másikat. Ez szolgál számukra lelki táplálékként. Csökken az ösztöncselekvés, növekszik a tudatosság, így válik egyre veszélyesebbé az egyén. Haragosak, de már kiengesztelhetőek. Értékelik a testüknek és érzékeiknek jó dolgokat, megjelenik a hedonizmus. Hajlamosak a kilengésekre, mértéktelenségre és a végletekben való gondolkozásra és cselekvésre, nem ismerik az arany középút szabályát. Telve vannak kétségekkel és szkepszissel az anyagba való süllyedtség miatt. Erősen rettegnek az ismeretlentől. Sok öngyilkosság következik be e tényezők miatt.

Itt már megjelenik a hitélet, de még csak azért, hogy mások szemében jónak tűnjenek. A mélyebb igazságok és hittételek itt még rejtve maradnak előttük. Imájukat általában magukért mondják el, hit nélkül. Ha jó kedvük van, még akár jót is cselekednek másokkal, de fontos, hogy mindenki tudjon róla.

Harmadik szint

Növényevő és háziállatok, emberi fogyasztásra alkalmas növények és a gyógynövények tartoznak ide. A lélek itt már törekszik a fény felé. Egyszerűség, szorgalom jellemzi őket, megbecsülik a jót, és törekednek az igaz útra. Felmerül a béke és nyugalom utáni vágy. Hajlanak a becsületességre és az őszinteségre, de bizalmatlanok és gyanakvóakká válnak az első "gyanús" jelre. Szeretnek kritizálni és ítélkezni, de a vitát nem kedvelik, és kívülről türelmesnek látszanak. Féltékenyek a más által megszerzett javakra, vagy az illető egész életére, hiszen nem látják át a mélyebb összefüggéseket, okot, okozatot. A szürke, középszerű emberek tartoznak ide, akik csendben teszik a dolgukat, kerülve minden feltűnést.

Sok hívő és vallásos ember van itt, de még görcsösen ragaszkodnak a hitükhöz. Szeretetük a családi szeretetben összpontosul. Hihetetlen számukra az isteni szeretet fogalma, így a párkapcsolatok is inkább játszmákból állnak, nem pedig türelemből és elfogadásból. A világi élet hívságai még könnyen eltántorítják őket a szellemi úttól, ezért haladásuk lassú; idetartoznak a fejlődő lelkek. Azt hiszik, hogy mindent, amit a fizikai világban elértek, saját erőfeszítéseiknek köszönhetik. Ez az illúzió eltakarja előlük az isteni kegyelem fényét, ennek megfelelően úgy tapasztalják, hogy egyedül vannak. Ez egy nagy bukási lehetőség számukra. Az első három szint egyfajta burokként veszi körül a Föld szféráját, és innen még kötelező az inkarnáció!

Negyedik szint

Itt a sokféleség és a sokoldalúság a meghatározó. Ahogy haladunk a felsőbb szintek felé, a lelkek egyre jobban leoldják magukról az asztralitás béklyóit, ennek megfelelően már a szellemük vezeti őket. Megnyílnak a magasabb valóságok felé, de még konkrét tapasztalások nem érik őket. Fontos tény, hogy megjelenik az áldozatkészség és a lemondás képessége. Kitartóak, bátrak, erős akarat jellemzi őket, azonban hajlamosak az elragadtatásra. Jó tulajdonságaikat a köz szolgálatába állítják. Már képesek isteni szeretetből jót cselekedni. A hit és bizalom már sokkal tisztábban jelentkezik, de még nem tudnak áldozatot hozni azokért, akik megbántották őket, vagy az általuk szentként tisztelt dolgokat. Hiányzik még a teljes megbocsátás képessége. Párkapcsolataik már a tanulási folyamatot szolgálják, és öntudatlanul elkezdik keresni a duálpárjukat. Próbakapcsolatok által fejlesztik őket a részduáljaik segítségével. Ez a szint már egy olyan fejlettségi állapotot képvisel, ahonnan a szellem szabad akaratából inkarnálódik.

Ötödik szint

Ez egy fejlettebb szint az asztrális világban. Az innen jövő lelkek már uralják az alsó asztrális tulajdonságokat, és átalakítják azokat, melyek az előző szinteket jellemezték. Megnyugvás és elfogadás jellemzi őket. Ismerik a hallgatás törvényét, tiszta életet élnek, mértékletességet gyakorolnak és áldozatkészek. Anyagi világuk és körülményeik nem befolyásolják szellemi életüket, alázatosak, becsületesek és tiszta hit hatja át lelküket. Megtapasztalják az isteni kegyelem működését életükben, a megbocsátás és szeretet elvét alkalmazzák. Tisztában vannak a golgotai misztérium szellemi jelentőségével és hatásával a mai világra. Esetleges negatív hatású cselekedeteik miatt nem gyötri őket bűntudat, hanem rögtön megpróbálják kijavítani a hibát. Nem emésztik magukat felesleges dolgokkal, hanem megfelelő időben és megfelelő helyen cselekszenek. Visszaemlékeznek a paradicsomi állapotra, és efelé törekszenek útjukon, hiszen tisztában vannak azzal, hogy az isteni egység visszaállítható. Ennek érdekében sok áldozatot vállalnak, és a köztes létben sokszor az alsóbb régiókban tevékenykednek.

Hatodik szint

Ebből a szférából inkarnálódni már igazi áldozat az emberiség fejlődéséért. A saját célok háttérbe szorulnak. Hatalmas szereteterők jelennek meg, türelem és elnézés jellemzi a lelket. Igazság- és szabadságérzet árad belőlük a világba. Ők azok, akik a legnehezebb helyeken és időkben öltenek testet, azért, hogy akár egy lelket is megmentsenek a kárhozattól. Sokszor az emberiség ezért kiközösítéssel, megvetéssel, sőt halállal fizet nekik, hisz tanításaikat nem mindig értik meg. Ők azok az áldozati bárányok, akiknek a vére a Gonosz erejét töri meg.

Hetedik szint

Ez a legutolsó szintje az asztrálvilágnak. Inkább már a szellemi szféra ereje és fénye hatja át, hiszen igazi határterület a két régió között. Az alsóbb rétegek innen táplálkoznak energiával. Érzelmi és természeti szinten már nem függ a Földtől, tiszta tudás és bölcsesség hatja át. Fontos tudnunk, hogy a duálok itt várják be egymást mielőtt továbbhaladnának, ha nem egyidőben vetették le a fizikai testüket. Itt már nincsenek földhöz kötő vágyak, gondolatok, az itt lévő lelkek tiszták és a szellemek készek továbblépni a szellemi szférákba.

 

/ forrás: Napfényes.hu/

 

A Spirituális Élet Alapelvei

 

 

1./ Meditáció - Magunkba merülni és kapcsolatba lépni a csendes elmével.
2./ Kontempláció - Elmélkedni az igazságon.
3./ Reveláció - Spirituális felfedezéseket tenni.
4./ Ima - Magasabb rendű útmutatásért folyamodni.
5./ Kegyelem - Szivünkbe fogadni a Teremtőt.
6./ Szeretet - Kivenni részünket az Isteni Szeretetből.
7./ Hit - Hinni a magasabb szintű valóságban.
8./ Üdvösség - Felismerni, hogy számunkra is van hely a magasabb szintű valóságban.
9./ Egység - Eggyé válni a Teremtővel.

 

 

 

Az Emberi Agy

 

 

                       

 

Az emberek esetében a kommunikáció elsősorban a nagy agy jobb féltekéjének célzatos müködésbe hozásával történik. 

Itt találhatók a képszerű észlelésnek, a kreativitának, az intuiciónak, az inspirációnak, az érzéki észlelések

többdimonziós tapasztalatainak, az álomvilágnak,a művészi alkotó erőnek és az ÉN világának tudati központjai.

Ez a területi illetékes a belső gyermek tudatalattijával és a felettes én tudatfelettijével való kapcsolatfelvételben is.

A nagy agy bal féltekéjében ezzel szemben a beszédképzés és értés, a logika, az elemzés, az intellektus,

az értelem, valamint a megszerzett tapasztalatokon alapuló gondolkodás agyi központjai találhatók.,

Az információk továbbitója az emberi örökitő anyag, a DNS. Ily módon minden emberi őstudás letölthető egy óriási ,

teret és időt átlépő internetről. Ez a tudás rendkivüli művészi, szellemi és spirituális teljesitményeket tesz lehetővé,

hihetelen gyógyulásokat eredményezhet.

Az emberi agyban a hiperkommunikációért elsősorban a közti agy bizonyos területei felelnek:

a hippocampus, a kisagy, az ámonszarv, a mandula mag /amigdala/, a mamilláris testek, az epifizis /tobozmirigy/

és a hipofizis /agyalapi mirigy/.

 

                              

 

 

A tudatfeletti Felettes Én  

 

 

Tulajdonságai és feladatai:

- bölcs vezető,

- Isten követe az emberben,

- hozzáférés a kozmikus kreativitáshoz, az egyetemes tudáshoz és a kozmikus fényhálóhoz,

- hozzáférés az emberiség morfogenetikus mezőjéhez. Morfogenetikus mező:tartalmazza minden /valaha élt/ személy gondolatait /hiedelmeit/ és érzelmeit /energiákat/.

- kapcsolat a spirituális sikokkal és más felettes énekkel,

- kapcsolat spirituális tanácsadókkal, szellemi vezetőkkel, angyalokkal és arkangyalokkal,

- kozmikus terv intézése a személyes életcél és az élet értelmének rendeltetéseként,

- oltalom és vezetés,

- müködésbe hozott és közvetitett fényenergia,

- az életfeltételek megteremtése,

- inspiráció, mint a kommunkiáció eszköze.

 

A SZERETET

 

 

Úgy vélem, a szeretet a mindenség leginkább félreértett érzelme. Az embereknek legalább a fele nem tudja, mi az igazi szeretet. És az embereknek legalább a fele soha nem is tapasztalta meg. Ha csak egyetlen pillanatra megtapasztalnák, milyen a valódi szeretet, soha többé nem élnénk úgy egymással, ahogy élünk. Soha többé nem művelnénk azt egymással, amit művelünk. Soha többé nem hagynánk figyelmen kívül, amire most ügyet sem vetünk. Soha többé nem hagynánk, hogy úgy menjenek a dolgok, ahogy mennek.

Az első nehézséget persze az okozza, hogy soha nem tanultuk meg szeretni magunkat. Ez a legeslegelső gond. Csak másnak tudjuk adni, ami adnivalónk akad. És ha nincs szeretetünk itt, akkor nincs mit odaadnunk. Annyira kézenfekvő... egyenesen zavarba hoz, hogy itt ismételgetem, hiszen olyan, de olyan nyilvánvaló. Mit is mondhatnék végezetül a szeretetről? Próbáljátok ki. De ne próbálgassátok, hanem próbáljátok ki teljesen. A lehető legteljesebben! Próbáljatok meg szeretni valakit, csak egyszer, csak egyetlenegy embert, mindenféle feltétel és korlátozás nélkül. Minden elvárás nélkül, úgy, hogy semmit sem vártok viszont érte. Legalább egyszer próbáljatok meg így szeretni valakit. De vigyázzatok! Mert ha csak egyszer megteszitek, és megérzitek azt az érzést, bizony mondom, menthetetlenül rászoktok!

 

/ Neale Donald Walsch/

 

Az emberi EGO

 

A történelem és az általános tapasztalat mutatja, az emberek hajlamosak ragaszkodni a hitvilágukhoz, és nem hajlandóak azon túl észlelni.  Ha sikeresen át akarjuk venni a belső körülményeink feletti irányítást, akkor nagyon fontos, hogy felfigyeljünk arra, hogy van egy erő a pszichénkben, amely ellenáll a fejlődésünknek.  Ez az erő azt keresi, hogy hogyan maradhatnánk meg a jelenlegi elmebörtönünkben, és ennek érdekében rávesz bennünket arra, hogy utasítsunk el minden olyan elképzelést, amely megszabadítana a jelenlegi korlátainktól.  Ezt az erőt hívják a hagyományosan emberi egónak.

Az emberi ego elnevezést, különböző pszichológusok és szellemi tanítók eltérő módon használták.  Könyvünkben úgy használjuk, és arra utalunk vele, mint az emberi pszichében létező „idegen” elem, vagyis az alacsonyabb szintű lényünk.  Ez a lényünk öntudattal, túlélési ösztönnel rendelkezik.  A legtöbb ember életében az ego nagyon magas szintű uralmat tart fenn.  A szellemi út az a folyamat, amelynek során ezt az uralmat az egótól visszaszerezzük annak érdekében, hogy a szabadság azé legyen, akinek szánták. 
Az ego azonban nem fog önként lemondani a hatalmáról .  Ezért alapvető fontosságú az, hogy megértsük, hogy az ego hogyan keletkezett. A tudatos önmagunk a lényünk központja, és az a feladata hogy a pszichénket az ellenőrzése alatt tartsa.  Annak érdekében, hogy ez az uralom fennmaradjon a tudatos részünknek hajlandónak kell lennie az életünkért teljes felelősséget vállalni, és meghozni a fontos döntéseket.  A kiegyensúlyozott döntések meghozatala érdekében, hogy a döntéseinkkel ne veszélyeztessük önmagunkat és a körülöttünk lévő életet, a tudatos önmagunknak szüksége van arra, hogy magasabb szinten értse a világegyetem működését szabályzó törvényeket.  Ezt a tudást szellemi tanítóktól szerezhetjük meg.
  
Isten törvényei úgy lettek megalkotva, hogy biztosítsák a világegyetem harmóniáját, vagyis az egyik társteremtő ne pusztítsa el vagy tartsa kontrol alatt a másik társteremtőt.  Ha minden ember ezeket a törvényeket követné, akkor az emberiség felfelé tartó spirált teremtene, és ezzel minden szenvedést megszüntetne a Földön.  Mivel minden társteremtő szabad akarattal rendelkezik, ezért lehetőségünk van arra, hogy Isten törvényeivel szembeszegüljünk, és azt az illúziót teremtsük meg magunknak, hogy különálló lények vagyunk.  Mindez azt a valótlan érzetet kelti, hogy magunkat mások fölé helyezhetjük, és bánthatunk másokat anélkül, hogy önmagunkat bántanánk.  A társteremtőknek biztosított szabad akaratunkkal a tudatos önzőséget választhatjuk saját döntésünk eredményeképp.  Más szavakkal, a társteremtők két lehetőség közül választhatnak az önazonosságukat illetően:

  • Önazonosságunkat alapozhatjuk olyan tudatállapotra, amely a magasabb szintű önmagunkkal és minden élettel egynek érzékeli önmagát.  Ez harmóniát teremt a magasabb és az alacsonyabb önmagunk között, és biztosít bennünket arról, hogy a cselekedeteink önmagunk és mások felemelkedéséhez is hozzájárulnak.  Ezzel teljesítjük a létezésünk célját, és a Földet is hozzásegítjük ahhoz, hogy az élet magasabb szintű formája jöjjön rajta létre.  Azt a tudatot, amely arra szolgál, hogy biztosítsa a harmóniát és a világegyetemmel való egységet, nevezzük krisztusi tudatnak.  Valójában ez az egyetemes megnevezés túlmutat a keresztény vallásokon, és a Krisztus szó szektariánus használatán. 
     
  • Önazonosságunkat alapozhatjuk olyan tudatállapotra, amely önmagunkat a magasabb önmagunktól és minden más életformától elkülönültnek érzékeli.  Ez szükségszerűen ahhoz vezet, hogy a magasabb és az alacsonyabb önmagunk között megosztottságot érzékelünk, és ezért az alacsonyabb önmagunk nem a szellemi önmagunkat tükrözi vissza.  Ebből adódik az, hogy soha nem érezzük magunkat elégedettnek, és a cselekedeteink végül önmagunk és mások szenvedéséhez vezetnek.  Azt a tudatot, amely az elkülönülést és az önzőséget érzékeli, nevezzük anti-krisztusi tudatnak.  
  • Amikor öntudattal rendelkező lényekként meg lettünk teremtve védett környezetben éltünk, amelyet az Édenkert szimbolizál, amelyben bennünket szellemi tanítók vezettek. Miközben önérzékelésünk fejlődésnek indult azzal a kísértéssel kerültünk szembe, hogy az anti-krisztusi tudatunkat használjuk, amelyet a kígyó szimbolizál.


A Földön élő emberek többsége az anti-krisztusi tudat logikájától fokozatosan elvakult, és önmagát a saját szellemi önmagától és a többiektől elkülönülve kezdte érzékelni.  Ez eredményezte azokat a döntéseinket, amelyeket arra az illúzióra alapoztunk, hogy olyan emberi lények vagyunk, akik egymással versengenek.  Az emberek állatokhoz hasonló módon, a túlélési harcba kezdve kezdtek el viselkedni, és ez vezetett a szenvedéshez.  A tudatos önmagunk azt kezdte érzékelni, hogy döntéseink nem várt következményekkel járnak.  Végül eljótt az az idő, amikor a tudatos önmagunk úgy döntött, hogy nem hoz több döntést, vagyis nem vállal többé felelősséget.
  
Abban a pillanatban, amikor úgy döntöttünk, hogy nem vállaljuk a felelősségét annak, hogy döntéseket hozzunk, akkor született meg az ego.  Mindez azért történt, mert a külső körülmények megkövetelték a döntések meghozatalát, de mivel a tudatos önmagunk erre nem volt hajlandó, valaki másnak kellett döntést hoznia.  Ez a valaki más, az ego.  Alapvetően azt határoztuk el, hogy a továbbiakban már nem hozunk tudatos döntéseket, ezért az ego a tudatos észlelésünk alatti szinten kezdett el működni, döntéseket hozni.
  
Ahhoz, hogy megértsük az ego keletkezését, gondoljunk arra, hogy a tudat alatti elme a számítógépekhez hasonlóan működik.  Ha bizonyos cselekedeteket elégszer ismételünk, akkor az elménkben tudat alatti szinten egy számítógépes programot hozunk létre, amely innentől kezdve anélkül is működik, hogy a tudatos elme ebben részt venne.  Erre egy példa a kerékpározás.  Ha egyszer megtanultuk, többé nem felejtjük el.  Ha tíz évig például nem is bicikliztünk, de most, ha felülünk rá, akkor a tudat alatti számítógépprogramunk beindul .  Ennek az a hátránya, ha önző, vagy önpusztító programot teremtünk, akkor abból szenvedés következik majd, amit a tudatos elménk látszólag tehetetlenül szemlél, és nem állít le.  Ennek nyilvánvaló példája bármilyen függőség.

Mielőtt a tudatos elménk úgy határozott, hogy nem vállalja a döntéshozatal felelősségét, máris számos ilyen programot hozott létre.  Amikortól megtagadta a döntéshozatalt, onnantól ezek a programok indultak be.  Néhány tudományos fantasztikus történet azt írja le, hogy hogyan lesz egy szuperszámítógép olyan hatalom birtokosa, amely értelemhez jut, és uralni akarja a világot.  Nos, miután mi nem vállaljuk az életünk irányítását, a tudat alatti számítógépünk válik a hatalom birtokosává, és az teremti meg az egót.  Az ego behatárolt önazonosítással és értelemmel rendelkezik, de a túlélési ösztöne rendkívül fejlett.

Az ego nem igazán törődik velünk, csak önmagával foglalkozik.  Azt keresi, hogy hogyan irányítson, és használjon fel bennünket úgy, hogy a hatalmát minél jobban ki tudja terjeszteni a világra.  Olyan, mint egy őrült diktátor, akinek soha semmi nem elég, legyen az élvezet, tulajdon vagy hatalom.  Ha az ego fenyegetve érzi magát, akkor annak érdekében, hogy életben maradjon, hajlamos elpusztítani bennünket, elpusztítja az önbecsülésünket, és az önazonosságunkat.  Az ego általában nem annyira értelmes, hogy észlelje azt, hogy tőlünk függ a léte, és ha bennünket elpusztít, akkor önmaga is elpusztul.

Azt is meg kell értenünk, hogy az ego tisztában van azzal, hogy csak addig tudja fenntartani az uralmát rajtunk, ameddig ezt a háttérből teszi.  Ha a tudatos önmagunk felfedezi az egót, és azt, hogy hogyan irányítja az életünket, akkor, ha ezt nem fogadja el, visszaveheti az uralmat.  Az ego azonban mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ez ne következzen be, beleértve azt is, hogy megváltoztatja a viselkedését, hitrendszerét.  Az ego akkor sem adja fel, ha rátalálunk a szellemi útra.  Keresni fogja annak a lehetőségét, hogy a szellemi hitünket úgy használja fel, hogy fenntarthassa, vagy még ki is terjeszthesse az uralmát felettünk.  Nagyon is elképzelhető az, hogy azok az emberek, akik meg vannak győződve, hogy szellemi úton járnak, még mindig az ego befolyása alatt állnak.  Ez az, amiről Jézus a következő állításában utalt: „Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor saját szemedben nem látod a gerendát?  Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből.” (Lukács 6,42)  Az ego nem látja be a saját gyengéit, megvezet bennünket, és mindez álszent viselkedéshez vezet.

Az ego mindent megtesz azért, hogy a háttérben maradhasson, és azért, hogy bennünket arra késztessen, hogy ezeket az egóról szóló tanításokat semmibe vegyük.  Ezért, ha egyszer megértettük az ego működését, akkor láthatjuk, hogy az igazi kulcs a szellemi szabadságunk megszerzéséhez az ego legyőzése.  Minden igaz szellemi tanító foglalkozik annak tanításával, hogy hogyan győzzük le az egót.  Buddha szerint a megvilágosodás eléréséhez, és a szenvedésen való felülkerekedéshez az ego legyőzésére van szükség.  Jézus Isten országáról beszélt, vagyis olyan tudatszintről, amely nem áll az ego befolyása alatt.

 

 

Szellemi Énünk

 

 

 

Annak érdekében, hogy lényünk magasabb és alacsonyabb énje közötti kapcsolatot könnyen elképzelhessük, segítségünkre lesz a következő ábra, melynek színes változata a könyv címlapján található.   

A szellemi énünk középpontját úgy is nevezik, az ÉN VAGYOK jelenléte, utalva arra, hogy ez az igazi önazonosságunk, amelynek segítségével képesek vagyunk észlelni, hogy „én vagyok”, létezem.  A felső emberalak az

ÉN VAGYOK=I AM megjelenítése a központi fehér gömbben.

René Descartes, francia filozófus mondta: „Gondolkodom, tehát vagyok.”  Bár a fizikai világban ez a megfigyelés megállja a helyét, a magasabb valóság szerint először a létezésünket szükséges észlelnünk ahhoz, hogy utána gondolkodni tudjunk.  A szellemi énünk biztosítja a létezésünk érzékelését, és az a tény, hogy tudatossággal rendelkezünk, biztosítja számunkra azt, hogy gondolkozhassunk.  ÉN VAGYOK, ezért tudok gondolkodni.  Az ÉN VAGYOK megnevezés ahhoz a névhez kapcsolódik, amelyet Isten használt, amikor a Sínai hegyen Mózessel beszélt.

3,13 (2. Móz.)  Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem tihozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? Mit mondjak nékik? 
3,14 (2. Móz.)  És monda Isten Mózesnek: VAGYOK, AKI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem tihozzátok.

A szellemi világ lényei hierarchiát alkotnak, ennek magyarázatára a későbbiekben kerül sor.  Ez a hierarchia a szellemi valóság legfelső Isten szintjétől kiindulva számos  rezgéstartomány szintet átfog.  A mi életáramlatunk része ennek a hierarchiának, része a lények láncolatának.  Más szavakkal, az anyagi világban az emberek többsége önmagát elkülönült lényként érzékeli a többi embertől, a természettől és Istentől.

A szellemi világban minden tudatos lény számára nyilvánvaló, hogy minden élet egy, és mindennek a forrása is egy.  Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szellemi világ lényeinek ne lenne egyénisége.  Azonban a saját egyéniségüket a magasabb szintű szellemi lény rajtuk keresztüli önkifejezésével azonosítják, eljutva így egészen a minden élet Teremtőjének szintjéig.  Ez tisztán olvasható a Bibliában: „Minden ő általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” (János 1,3)  A szellemi világban minden lény rendelkezik az egység érzésével, anélkül, hogy ez azonosságot jelentene.  Önmagukra és a többiekre úgy tekintenek, mint egyedülálló kifejezései ugyanannak a mindenen túl létező valóságnak, amelyet az emberiség Istennek nevez.

Az alacsonyabb énünk az ÉN VAGYOK jelenlétének egyéniesült kifejezése, amely azért lett teremtve, hogy Isten többként fejezhesse ki önmagát, ezzel megnyilvánítva a feltétel nélküli szeretetét.   Az ÉN VAGYOK jelenléte kívánsága volt az, hogy önmaga egy részét az anyagi világmindenségbe küldje részben azért, hogy belülről tapasztalja meg Isten teremtésének ezt a szintjét, részben pedig azért, hogy társteremtőként segítséget nyújtson Isten országának megteremtésében, amely a tökéletesen harmonikus társadalom a Földön. 
Az ÉN VAGYOK jelenléte részünk tartalmazza az egyéniségünk isteni tervét, minden jellemzőnket, amely képessé tesz bennünket Isten lényének egyéni kifejezésére.  Szellemi szüleink alkották meg a tervet rólunk, akik valamelyik szellemi valóságban léteznek.  A terv, amelynek alapján minket teremtettek állandó és megváltoztathatatlan.  Ez az alapja annak, hogy mi társteremtőként létezhessünk.

Az élet legvégső célja az, hogy önmagunkat minél tejesebben észleljük, és a teremtői képességünket olyannyira kiterjesszük, hogy uralkodhassunk az anyagi világegyetemen, (az elme hatalmának mesteri alkalmazása az anyag felett, amelyet Jézus és Buddha is bemutatott) és ezáltal Isten országát a Földre hozzuk.  Ha a teremtői képességeinket bölcsen használjuk, akkor az isteni egyéniségünk alapjaira építünk, és ki is tudjuk bontakoztatni azt.  Ezáltal többé válunk annál, mint amilyennek bennünket teremtettek, tanulva az anyagi világ megtapasztalásából származó építő jellegű ismereteinkből.

Mivel az ÉN VAGYOK jelenléte az anyagi világegyetem rezgése feletti rezgéstartományban található, ezért nem hat rá negatívan semmilyen hibás cselekedetünk, melyeket az anyag világában elkövetünk.  Bármilyen hibát követtünk is el, annak nincs hatása az igazi egyéniségünkre.  Éppen ezért függetlenül attól, hogy milyen szerencsétlenül érezzük magunkat, mindig van lehetőségünk arra, hogy visszakapcsolódjunk az ÉN VAGYOK jelenlétéhez, és kibontakoztassuk saját szellemi képességeinket.   Ez a beépített biztonsági védelem Isten világmindenség tervében biztosítja azt, hogy soha ne veszíthessük el  a magasabb énünkkel való egység kialakításának képességét.

A kauzális vagy okozati testünk

Az ábrán az ÉN VAGYOK jelenlétét szimbolizáló fehér gömb körül számos gyűrűt láthatunk.  Ezek jelképezik az anyag világában tett utazásunk során elért eredményeinket.  Mindezek az építő jellegű tanulási megtapasztalásaink termékei. Megjegyzendő, hogy ami látszólag számunkra hibának tűnik, az is átfordítható építő jellegű tanulási tapasztalattá.

Bölcs dolog az életet tudományos kísérletként megélni.  Azért vagyunk itt, hogy megtapasztaljuk azt, hogy mi az, ami működik, és mi az, ami nem.  Mindaddig, amíg hajlandóak vagyunk minden megtapasztalást építő jellegű, pozitív tanulási folyamatnak tekinteni, addig nincs okunk arra, hogy bűnösnek érezzük magunkat az elkövetett hibáink miatt.  Amikor Thomas Edison a villanykörte felfedezésén dolgozott, 2000 féle anyagot próbált ki, mielőtt rátalált arra az egyre, amelyik működött.  Nem tekintette úgy, hogy kétezerszer hibázott.  Az mondta: „Kétezer féle útját ismertem meg annak, amelyek nem alkalmasak a villanykörte megalkotására.  Elképzelhető, hogy mi is megismertük már azt a 2000 féle utat, amely nem vezet el ahhoz, hogy olyan emberek legyünk, akik lenni szeretnénk, de mindezek a tapasztalatok felhasználhatóak arra, hogy megalkossuk azt az embert, akik lenni szeretnénk.

A Biblia így hivatkozik a kauzális testre:

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják;
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Máté 6,19-21)
„Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.”(Márk 10,21)

A kauzális testünkre úgy tekinthetünk, mint egy kozmikus bankszámlára, amelyből meríthetünk a szellemi fejlődésünk érdekében, és annak a célnak teljesítése érdekében, amely miatt a Földre érkeztünk.  Ha egyszer majd helyreállítjuk a tudatos kapcsolatunkat a magasabb énünkkel, akkor képesek leszünk arra a pozitív energiára és tapasztalatra támaszkodni, amelyet a kauzális test raktároz. 

 

/ forrás: Ask the real Jesus /